Nehéz a szójamentes étrend kialakítása, mert már majdnem minden ételben van szója

Oldal nyomtatása

A szójaallergia alighanem az egyik legnehezebben kezelhető probléma az ételallergiák közül, hiszen egyre több feldolgozott élelmiszerben használnak – nagyon sokszor gyakran alig látható módon feltüntetve – szóját vagy szójaszármazékokat.

A szójakedvelők körében állandó vita tárgyát képezik azok a tanulmányok, melyek a túl nagy mennyiségű, hovatovább rendszeres szójafogyasztás negatív hatásait állítják a középpontba. A legtöbben azért mennek szembe a tudománnyal, mert úgy vélik, hogy a vizsgált mennyiségek egyáltalán nem valószerűek annak fényében, hogy lehetetlen mennyiségekkel dobálóznak, ezáltal nem lehet olyan sok szóját megenni, ami ilyen hatásokat drasztikusan előidézne.

Gondolnak itt többek között például a hormonháztartás felborulására vagy éppen a heves allergiás reakciókra, de valójában elegendő csak megnézni, hogy milyen összetevőkből állnak az általunk elfogyasztott élelmiszerek, és rájövünk arra: több szóját fogyasztunk, mint gondolnánk. Rengetegen ugyanis úgy vélik, őket nem érintheti a probléma, mert életükben még csak nem is láttak vagy kóstoltak önmagában szóját, holott a protein izolátum többsége szójából van kinyerve, és a feldolgozott élelmiszerek legalább 60 százalékában megtalálható kisebb vagy nagyobb mértékben.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szinte naponta fogyasztjuk a szóját valamilyen mennyiségben, ami főként a szójamentes étrendet követők számára rendkívül komoly problémát jelenthet, hiszen rengeteg utánajárást igényel, hogy mindegyik élelmiszer kapcsán felismerjük jelenlétét. A gluténnal vagy a laktózzal ellentétben ugyanis a szójamentesség feltüntetése még nem teljesen elterjedt, holott máris rávilágítunk arra, hogy milyen sok élelmiszerben található ebből az alapanyagból.

Szója az élelmiszerekben

Talán meglepő lehet, de a kenyériparban egyre többször használnak nagyon olcsó szójalisztet pótlékként, miközben van szójaolaj a margarinban, és szinte az összes olyan élelmiszerben, ahol rendszerint ennyivel elintézik a dolgot: „egyéb növényi olaj”. Nem mentesülünk a szójától a húsfogyasztás során sem, hiszen rengeteg húsállatot tenyésztő vállalat eteti szójával az állatokat, melynek összetevői kimutathatók a húsból.

Ezeknél kevésbé nyilvánvalóbbak a különféle koncentrátumok és adalékok! Ott van például a szójabab-koncentrátum, mely a modern készélelmiszerek kötésére, összetartására szolgál, de gyakran alkalmazzák szimplán a proteintartalom növelésére is. A leggyakrabban használt élelmiszeradalék, avagy az E322 is gyakorlatilag szójaszármazék, hiszen másik neve a szója-lecitin, ami ott van szinte minden péksüteményben, gabonapehelyben, fagyiban, joghurtban, édességben, tésztákban, húspótló szerekben, sőt mi több, még a csecsemők tápszereiben is.

Alighanem ez utóbbi a leginkább megdöbbentő, hiszen a szója rendkívül allergén, az első hónapokban az orvostudomány egyáltalán nem ajánlja a fogyasztását, mert a benne található izoflavon csökkentő a nemzőszervek fejlődését és a termékenységet a későbbiekben. A szójaalapú tápszerek csecsemőknél kizárólag orvosi felügyelet mellett adagolhatók és alkalmazhatók – néha nincs jobb alternatíva –, a legnagyobb veszélyük ugyanis, hogy negatív hatásaira még a csomagoláson sem hívják fel a figyelmet a problémákra. Holott 1998-ban bizonyította már a tudomány: a szója alapú tápszerekkel etetett babákban akár 22 ezerszer nagyobb lehet az izoflavon-koncentráció mértéke, mint a tehéntejből készült tápos babáknál.